„templom” – novellák címszó szerint

Írta: Lothár 📅 2026. 04. 17. 20:18 Lírai mininovella ❤️ 2 👁️ 13

Keveseknek beszéltem róla, hogy kislányként képzelt dobozkát őriztem, amibe egyetlen vágyamat rejtettem. Azonkívül nem is volt másom (a szüleim korán meghaltak), csak az esténkénti sírásom. Attól megnyugodtam, és elaludtam. Álmaimban mindenütt a vágyott boldogság drágaköveit láttam: kigurultak a lelkemből, és a szívemben megálltak.

Gyermekéveim várakozásokkal telve teltek, kamaszkoromhoz tereltek. Rendszeresen templomba mentem, hogy Istent megtaláljam, s minden rosszról megfelejtkezzem. Bizony, késő estig az üres padban ültem, és csendesen tűnődtem. Elmerengtem a gyertyalángok pislákolásán, az árnyékos feszület drámaiságán. A faragott angyalok mozdulatlanságán, s elgondolkoztam Jézus ígéretén, tanításán.

Felnőtt nőként (mert belefáradtam) Isten keresését dühösen feladtam. A templom…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 02. 15. 20:02 Élet ❤️ 5 👁️ 54

Ági magányosan élt szépen rendben tartott házában. Udvarán sok szép virág virított, az öröm, a vidámság, mégis messze elkerülte. Egyedül volt az emlékeivel, a fényképekkel, a sok munkától megfáradt testével, az egyre többször kellemetlenkedő nyavalyáival, gondolataival. Azzal már rég nem foglalkozott, hogy haja megőszült, egyenes, büszke járása mára kicsit megroskadt, és bizony a ruhái sem a legújabb divatot követték.
Gyuri fia, apja halálakor még kisiskolás volt. A gyászév letelte után ketten is próbáltak közelebb kerülni hozzá, de Ő mindkettő férfinak határozottan nemet mondott, mert nem akart egyetlen fiának mostohaapát. A csinos középkorú özvegyasszonyról hamar elterjedt a pletyka, hogy megközelíthetetlen. Nem törődött senkivel és semmivel, még magával sem, csak a munka, meg a munka…

Írta: Leslie Webster 📅 2026. 02. 09. 13:25 Élet ❤️ 0 👁️ 16

Gyurinak hívták, alig múlt 18 éves.
Egy lepukkant kis házban élt a város szélén a beteg édesanyjával.
Szellemileg kicsit elmaradott volt, állítólag kiskorában fejére ejtették.
De normális, szerény életet élt. Egy építkezésen dolgozott a városban, olyan „tedd ide, tedd oda” munkára használták.
Az ő kis pénzéből meg a beteg édesanyja nyugdíjából éltek.
Gyuri minden nap egy templom mellett ment el, és amikor csak tehette, vagy úgy látta, hogy nyitva van az ajtó, betért a templomba.
Letérdelt az oltár elé, felnézett, és elmondta a maga kis mondókáját.
– Szia Isten, Gyuri vagyok. Látom, te is egyedül vagy, én is, de amúgy nálam minden rendben. Kérlek szépen, nagyon vigyázz magadra, és megígérem, hogy én is vigyázok. – szólt, és miután felállt és távozott volna, még visszaköszönt.
–…