– Mit szólnál hozzá kisvirágom, ha apu levinne téged a tengerparta? – kérdezte kislányát Mayát az apukája, aki jóformán még csupán alig volt hat-hét hónapos, és nevét a Maya a méhecske c. rajzifilmsorozatról kapta, mert az apjának hirtelen csak ez jutott elsőként kapásból eszébe. Nézte, bámulta imádnivaló, bájos, gyönyörűséges kisbabáját, aki most egy mini etetőszékben üldögélt, és látszólag fogalma sem volt arról, hogy mit is próbált tőle kérdezni nagyon is kíváncsi apukája, ehelyett inkább igyekezett betartani a szülő-gyerek protokollt, és diplomatikusan mosolygott. – Kérsz egy kis finom, ínycsiklandó sütőtökpürét kis hercegnőm? – érdeklődött mézes-mázosan incselkedve, és kinyitva a bébiétel kupakját egy aprócska mokástanállal máris beletúrt a kissé gusztustalan narancssárga színű…Tovább olvasom…
A nyár teljes erejével tombolt. Aki tehette, a tengerpartra menekült. A víz lassan mosogatta a parti köveket, nem akarta felborzolni a pihenők lelkét. Valaki azonban mégis nyugtalan volt. Egy férfi adott hangot ennek a mellettem levő napágyon a párjának. Igaz, nem gondolta, hogy a környezetében értik a nyelvét. – Valld be már végre, hogy nem az enyém! – Nincs mit bevallanom, már százszor elmondtam, hogy azon az éjszakán dolgozni voltam. – Miért van az, hogy nem tudok hinni neked? – Nem értem. Nézz rá! Pont olyan, mint te! Mutatott a parton homokozó fiúcskára, akire épp most a nagymamája ügyelt. – Nem, nem. A szeme sem olyan! A homloka sem. – Nem ikertestvérek vagytok! A gyermeked! Elegem van már az örökös gyanúsítgatásaidból! A férfi mérgében felállt, bevetette magát a vízbe. De…Tovább olvasom…
Negyvenedik születésnapjára barátnője szerette volna valami egészen különlegessel meglepni. Vett kettejük számára egy-egy repülőjegyet, mert romantikus, hosszú hétvégét tervezett szerelmével eltölteni egy tengerparti helyen, ahol viszonylag kevés hemzsegő turista fordul meg, és azok is azonnal elmennek, amint a nyári szezonnak vége. Főként az apartmanos megoldásokat kedvelték. Ilyenkor az ember – ha összeadták rá a pénzt – kényelmesen, komfortosan kibérelhetett egy egész üdülőt, és tengerpart melletti kalyibát, ahol csak maguk lehettek, és jóformán azt csinálhattak egész nap, amihez csak kedvük van. Gábor hosszú napokig valahogy ódzkodott az utazástól. Bár szüleivel jóformán végiglátogatta az európai kontinens fontosabb városait, mindig úgy érezte magát, mintha minden földrészen idegen…Tovább olvasom…
Kint a szabadban éreztem, ahogy süppedek a tengerpart homokjába, ami egyre csak a nedves bőrömre rajzolódott, a szinte hófehérnek látszó szemcsék sokasága. Pálmafák mindenütt, és csak az azúrkék ég izzott felettem. – Ez már döfi – gondoltam. Micsoda harmónia ült a lelkemre, egyfajta kényelem szállt rám. Imigyen a tenger homokján elszenderedtem. Szerettem ezt a varázslatos állapotot, úgy éreztem, soha nem akarok innen elmenni. Húzott vissza a homok puhasága, lágyan simogatta arcomat a trópusi levegő. Mintha a távolból hegedű hangját hallottam volna, gyönyörűen szólt, belemarkolt a szívembe, hirtelen felocsúdtam: Hát ez egy próbaterem…Tovább olvasom…
Harry, Skócia tengerpartján fekszik a homokban és elbűvölve nézi a csillagokat. Melankolikus hangulatba kerülve elmélkedik a múlton. A Hold fénye visszatükröződik a tenger lágy hullámain. A lenyűgöző látványt emeli a mindent elárasztó tengeri sós illat. Szívét csalódás mardossa, ugyanakkor tele van várakozással. Holnap reggel indul Londonba az egyetemre. Most búcsúzik a part meghitt látványától és a múltjának egy részétől. Tanácstalan, nem tudja mit tartogat számára az új élet. Itt nőtt fel és boldog volt az első nagy szerelmével, sokat üldögéltek ezen a helyen. A hulló csillagokat bámulva tervezték közös jövőjüket Mollyval. A lány szakított vele egyik napról a másikra telefonüzenetben. Sosem fogja elfelejteni – „Ne keress többé!!!!” – Az értetlenség fájdalmával küszködve köszön el most…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
,,Miért kell, hogy az emberek össze-vissza tülekedjenek, meg egymással tolongjanak már egy amúgy is zsúfolt, katasztrófasújtotta tömegnyomort szimuláló reptéri terminálban?" – tette fel magának úton-untalan a kérdést, valahányszor repülőre ült. Lehetne egy használható Wi-Fi hálózat a gép fedélzetén, bár az elektronikus kütyüket később úgyis ki kell kapcsolnia. Így totálisan kizárt, hogy vajon hány ezer újabb haszontalan követőt sikerült a különféle közösségi média oldalain szereznie, akiknek szinte kivétel nélkül sablonos, és halálosan unalmas kérdéseiktől rendre kiadósan megfájdult a feje. Tíz órája, hogy utoljára megnézte a messengerét. Arra számított, hogy álmai sportos, szexis focista pasija végre három és fél év után rendes úriemberhez méltón megkéri a kezét, és ő romantikusan…Tovább olvasom…
– Ugye, nem álmodtam? – ült fel hirtelen az ágyán Mirella. – Hiszen még most is érzem Georgie parfümjének illatát – így tűnődött magában. „A férfi fiatalabb korában igencsak adott magára, úgy tűnt, ez ma sincs másképp. Negyven évvel ezelőtt az Apolló mozi félreeső beugrójában, ahol először átölelt, elvarázsolt a testéből áradó fanyar parfümillata. Elbódította a lelkem és nem akartam elfutni előle, inkább mélységesen elmerülni szerettem volna benne. Talán, ha néhány hónap múlva nem kerít hatalmába az alsóbbrendűség érzése, akkor nem így alakult volna az életem” – így elmélkedett magában Mirella, aztán újra belefeledkezett az emlékeibe. „Szegény munkáscsaládból származom. Szüleim örültek, ha valamiféle ruhaneműt rám tudtak adni, és nem meztelen jártam az utcán. Georgie felmenői…Tovább olvasom…
A nap már éppen lebukni készült a tenger szélén, amikor Bonnie megpillantotta Aleandrót a parton. A férfi ott állt, háttal a víznek, hosszú, enyhén hullámos, őszülő haját meglengette a tengeri szél. Magas volt, karcsú, finoman sportos alkatú, szemei mély sötétbarnán ragyogtak, mint a nedves föld eső után. Arcán árnyalatnyi borosta szaladt végig, olyan volt, mintha az idő puha kézzel simította volna végig nap mint nap. Bonnie alacsony, törékeny termetével úgy sétált oda, mintha a szél maga sodorta volna. Vállig érő, sötétbarna haja a nyakára tapadt a sós levegőtől, szemei – mély, meleg barnák – azonnal Aleandro tekintetébe kapaszkodtak. Szép arcát, finom vonásait narancsos fény simogatta, bőre selymesen csillogott a lemenő nap fényében. – Azt hittem, nem jössz el – mondta a férfi…Tovább olvasom…