Írta:
B.É. Krisztina
📅 2026. 02. 10. 16:32
Önismereti
❤️ 1
👁️ 24
A reggel lassan érkezett. A fény megállt a falnál, mintha gondolkodna, mielőtt továbbindult volna. A kávé keserű volt, de pont olyan, amilyennek lennie kellett.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikük vállán egy láthatatlan történet. Egy férfi megállt, lehajolt, és felvette a leesett kesztyűt. Senki nem figyelte, mégis számított.
Délután a csend megtelt a levegővel. Nem kellett megszólalni. A gondolatok elfértek, nem ütköztek.
Este, amikor a nap lassan becsukta magát, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.
Tovább olvasom…