Múzsák Könyvtára

Törjön százegyszer-százszor tört varázs:
Emléked akkor is őrzi az utókor
Lélekben még mindig tartalak
Egyszerűen nem megy az elbocsáttatás

Ölelő karom még mindig nyúlna feléd
Kezem még mindig érintené első kiskutyám
fekete kabátját.
Ölelnélek magamhoz hőségben és hidegben is,
jó páros voltunk szerettem magunkat, s hogy elmentél,
mind a mai napig sajnállak

Azóta sokszor megesett már
sőt, akárhányszor úgy adatott
hogy otthon voltam szobám
négy fala közt unalomban, egyedül,
emlékek emlékeiért hosszasan elmerengtem
rajtad egykori s lélekben még mindig velem lévő kiskutyám.

Kulcstartó plüssöt emlékedre vettem egy osztálykiránduláskor,
fenn a nagy Budapesten.
Kis Mexem, kit úgy szerettem,
köszönök ma neked megannyi szeretetet,
játékot s ölelést, meg mindent,
amit egy gazdi hűséges társának megköszönni tud,
köszönök mindent, mit adtál éveken át.

Neked hála a munka súlya alatt nem török meg,
mert fenn az égen sorsom még mindig szíveden viseled,
s velem húzod az igát, még akkor is ha közben könnyelműn
követek el sokezer ostoba hibát.
Bárhol legyek, általad leomlanak a falak
Még mindig velem vagy mert álmomban láttalak,
s egy eposzi karakter képében olykor még most is látlak.

(2023 novemberében a Pannon Unifest összművészeti pályázaton Ezüst minősítést kapott)

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.