Égi fények

Gábor Edit

Gábor Edit: Égi fények című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Saját fotó

Futótűzként suhantak át a nap
legelső sugarai az égen,
lobogó tűzkarikákat gyújtva
a sok-sok gomolygó felhőrésben.

Majd fénytüze vágja tovább a rést,
nő a hasadék, s fényárban égi kép:
Isten arca s a szálló angyalok
s a fénycsóva lefelé kavarog.

Így a mennyből az ég a földre lép
és aki látja – az csodát remél:
Térdre roskad hívő áhítattal
s gyorsan imát mormol buzgalommal.

Míg így elmerül az imájában,
azt már szinte észre sem veszi,
amint angyal szárnyát ráteríti
s odasúgja – Életed a csoda.

Mire áhítatból felocsúdik,
megjön a lenge-szellős alkonyat
s ég alján narancsos felhőt ringat,
a szép nap szép idővel búcsúzik.

Nappal fényei lassan kihunynak,
égen csak fénylő hold marad.
Advent gyertyáit sorban gyújtják,
majd – Karácsony csodáját várják!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!