Egy Perc...

Lenni egy perc – néha ennyit ad az élet,
mégis beleremeg minden, amit érintesz.
Apró mozdulat vagy, fénycsík a levegőben,
mégis nyomot hagysz, mert adtál magadból
valami tisztát, maradandót.

Szerettél úgy, hogy a szívedet nem féltetted,
s aki megérezte ezt, őrzi még a helyét.
A test elfárad egyszer, de a lélek nem fárad el –
csak leteszi a terhet, mint aki végre megérkezett.

A csend ilyenkor mélyebb:
nem üres, hanem megtelt tapasztalással.
Az elmondhatatlanból rend kerekedik,
az elmúlásból megértés fakad.
S amikor az élet eloldódik rólad,
nem zuhan, nem fáj, nem távozik sietve –
csak felszáll lassan, könnyedén,
mint a hópihe, amely egyetlen pillanatra
még felragyog az égen.

Ahogy elolvad a fényben,
már tudod: nem veszett el semmi.
Csak hazatalált oda, ahová mindig is tartozott.
A mindenségbe.

Hozzászólások (3 darab)