Karácsonyi kívánság

Mihály Edit

Kopott falnak dől a lélek,
rácsok mögött pici orr.
Farkcsóválva imádkozik,
amikor meglát egy úrt.

„Kérlek téged, jó Istenem,
kérlek, jöjjön még,
még-még jöjjön,
még jöjjön egyszer

a fény – egy jó szó,
tiszta, parázsló közelség,
ahol szeretettel átölelnek,
ahol nem sajog a hideg rács,
ahol tárgyak helyett kanapén ülve
egy hűséges barát vár.

Utolsó sóhajtásként,
nem is kérnék egyebet:
beton helyett,
család mellett élhessek.”

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!