Benned a lét

Szemedben törnek tükör-fények,
a csend hajlik, s többé nem félek.
Fűszál sarjad, az égbe szökell,
karodban tágas a tér, ha engem ölel.

Kezed nyomán virágok nyílnak,
rétem vagy, és az illatok hívnak.
Szaladok, fény ír egy égi jelet,
s titkom titkát adom neked.

Föld vagy te, szikla, tenger szeme-
Szerelem! S titkaimmal veszek bele.
Ha mozdulsz, üde égbolttá leszel,
ahogy ajkamra ajkad csókot lehel.

Sóhajodból szellő kél, majd orkán,
örök tüzet gyújtasz létem porán.
Te vagy a part, ha az óceán dúlna,
némaság, ha lelkem zajba fúlna.

Kezed nyomán most az időt látom,
múlik kegyetlenül, és tompul az álmom,
mert minden pillanat a semmibe vész el,
de én csak úgy élek, ha rám nézel!

Szemedben törnek tükör-fények,
mindenem vagy, s most újra félek.
Benned a csend, a mély, a magas,
benned a lét: örök és szabad.

S ha elhagynál, a világ is széthullna,
én veled, veled kezdeném újra.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.