Ezen az oldalon elemezheted
Barbina Melinda Barbara „Benned a lét”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Szemedben törnek tükör-fények,
2
a csend hajlik, s többé nem félek.
3
Fűszál sarjad, az égbe szökell,
4
karodban tágas a tér, ha engem ölel.
1
Kezed nyomán virágok nyílnak,
2
rétem vagy, és az illatok hívnak.
3
Szaladok, fény ír egy égi jelet,
4
s titkom titkát adom neked.
1
Föld vagy te, szikla, tenger szeme-
2
Szerelem! S titkaimmal veszek bele.
3
Ha mozdulsz, üde égbolttá leszel,
4
ahogy ajkamra ajkad csókot lehel.
1
Sóhajodból szellő kél, majd orkán,
2
örök tüzet gyújtasz létem porán.
3
Te vagy a part, ha az óceán dúlna,
4
némaság, ha lelkem zajba fúlna.
1
Kezed nyomán most az időt látom,
2
múlik kegyetlenül, és tompul az álmom,
3
mert minden pillanat a semmibe vész el,
4
de én csak úgy élek, ha rám nézel!
1
Szemedben törnek tükör-fények,
2
mindenem vagy, s most újra félek.
3
Benned a csend, a mély, a magas,
4
benned a lét: örök és szabad.
1
S ha elhagynál, a világ is széthullna,
2
én veled, veled kezdeném újra.