Itt vagyok

Egy pohár áll a mohán – erdő lélegzik,
fény csorog bele, az idő megérkezik.
Félig te, félig üres a pohár,
ahol a csend megtart, és rám talál.

A víz tükrében arc és gondolat,
kétely és hála egymásra hajolnak.
Ami elfogyott, tanítja a kezet,
ami maradt, az jelenléthez vezet.

Hétköznapi léptem a kövön kopog,
a világban élek – mégis szabad vagyok.
A pohár peremén az élet körbefordul,
minden kérdés lassan hazaindul.

Értelem ül a tiszta ízen,
ahogy a pillanat bennem időz, éppen.
Félig tele – így igaz a mérleg,
hiány és bőség egymásba érnek.

Kortyol a fény, s én vele maradok,
a jelen súlya könnyedén rám ragyog.
Nem álmodom, itt vagyok,
jelenlétben élek szabadon.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.