Jegyzet a csendhez

Az ég ma szűk.
Szürke, csapzott, mint az el nem
mondott szó.
Alatta megyek,
csizmám alatt kemény a föld,
s tudom:
ez még megtart.

A félelem mellém szegődik,
nem kérdez.
Ismer már.
És én is őt.
Régi útitárs.

Sebek vannak bennem,
de nem mutatom őket.
A fájdalom dolgozik némán,
mint gyökér a mélyben
és élni tanít.

És holnap,
ha a fény megérinti az arcom,
tudni fogom:
még itt vagyok.
S ez már maga a sors
lehelete.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.