Kapaszkodó

Forrás: Múzsák Könyvtára csoport facebook oldal

Ma minden olyan széttörött
mintha más világban élnék,
a sok mosolygó arc mögött
saját árnyékom – menedék.

Csüggeteg gyenge a testem,
míg másokban tavasz pezseg.
Mintha ködbe vesznél lelkem?
S a homályos pára hideg.

Azok a mások, ők oly vidámak,
míg a szívemben terjed a bánat.
Kint napfény és derű,
de itt belül valami megfagyott,
mint egy régi emlék, mely halott.

És mégis… valami rezzen,
mint fény a padlón nesztelen
a remény lép be csendesen
„lesz még jobb” súgja kedvesen.

Nem szól többé, csak megpihen,
árván kapaszkodom belé.
Itt ül mellettem szelíden,
és most nekem ez is elég.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.