Midőn az éjszaka gondos anyaként fekete takarójával betakarja, s kezével gyöngéden megsimítja, álomtól elnehezült fáradt, égő szemétTovább olvasom…
Még gyerekek voltunk, mikor találkoztunk. Azóta mennyi minden történt velünk, A jövőről mi csak ábrándoztunk, S őszintén csillogott a szemünk.Tovább olvasom…
Göröngyök s locska-lelkek közt botoltan, mint lopakodó, fürge dzsinnek: alamuszi szenteskedő koboldokTovább olvasom…
Véletlen lehet-e magány? Vagy elcseszett talány? Ördögi kör az, mely gyilkolhat talán?Tovább olvasom…