Március elején a zöldellő domboldal tetején a nemrég még fehéren csillogó havas fejfedőt hetykén zsebre dugta a feledés, majd búcsút intve a télnek, hidegnek, fagynakTovább olvasom…
Zik zik zik, szállingózik, Hópelyhek forognak, keringőznek, táncolnak. Földre, fákra lehuppannak.Tovább olvasom…
Hó lepi be a szürke tájat, betakarja a kis fenyőt. Holle anyó mindent beterített, gyönyörködik gyerek-felnőtt.Tovább olvasom…
Sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan valaha, hogy nem lesz természetes a tél havas mivolta.Tovább olvasom…
December van, december vége, Tavasz vegyül mégis a télbe. Éltető napfény a szürkeségbe.Tovább olvasom…
Hull a pelyhes, fehér hó, szánkózni is csuda jó, hason csúszni, az még jobb.Tovább olvasom…
Halkan hull a hó a csendes téli tájon, Fehér paplan ül a fákon, háztetőn, a tájon. Gyerekzsivaj ébred, csilingel a kacaj, A tél varázsol, a világ ma örül.Tovább olvasom…
Hópihe száll nagyon lassan. Ékszerként az éjszakában. Egy - egyetlen egy táncol az égből, frissen, üdén a duci fellegekből.Tovább olvasom…