Téli örömök

Kollár Kornélia

Forrás: Múzsák Könyvtára

Sosem gondoltam volna,
hogy lesz olyan valaha,
hogy nem lesz természetes
a tél havas mivolta.

Emlékszem, mikor a tél
tele hóval, faggyal jött,
mielőtt véget ért
az esztendő.
Minden gyermek sietett,
a hó mindenkit betemetett.

Legszebb emlékek egyike,
mikor minden gyerek havat evett.
Népszerűbb volt, mint nyáron a fagyi,
eszünkbe sem jutott,
hogy meg fogunk fázni.

Hivatalos jármű a szánkó volt,
nem is akadt olyan,
akinek ne lett volna.
Ki újonnan kapta,
a nagyoktól a KRESZ-szabályokat
rögtön hallhatta.

Hóember nélküli porta
nem létezett,
ez a szobor a friss,
ropogós hóból keletkezett.
Kinek nem volt hóember szobra,
az magát a hó alá
hamar elásta.

Kicsik és nagyok
összetartó ereje:
a hóesés, a szánkó
és a jegek.
Családokat jobban össze
sem tud hozni más,
mint a havazás
és a szánkót tolni.

Gyerekkorom tengernyi emléke
tolong most,
hogy végre újra hó esett.
A lapátolás maradandó élménye
felnőttként is
maradt az én részem.