Gyermekkorunk képe, a havas tájban rejlik, a havas dombtetőről mindenki szánkózik. Kicsitől a nagyig, zajlik a hó csata, élvezzük hát ki, ha nem jönne vissza soha.Tovább olvasom…
Itt van végre az a tél, amiről oly sokan csak álmodoztak. Nagypelyhekben hullik a hó, betakar házat, utakat, tájat.Tovább olvasom…
Hull a pelyhes, fehér hó, szánkózni is csuda jó, hason csúszni, az még jobb.Tovább olvasom…
Lassan az ősz is tovább illan, helyére jön a hideg tél. Reggelente hófedte tájat látok fehér háztetőkkel.Tovább olvasom…
Hóban csikorgó csizmatalpak, deres fákon fázó madarak, békésen pipázó kémények, rég volt emlékeket idéznek.Tovább olvasom…
Halkan hull a hó a csendes téli tájon, Fehér paplan ül a fákon, háztetőn, a tájon. Gyerekzsivaj ébred, csilingel a kacaj, A tél varázsol, a világ ma örül.Tovább olvasom…
Csillagfény szitál a sötét éjben, Mesék élnek a szív mélyében. Gyermeki álom száll a hideg télben, Csengőszó hallatszik a hófehér réten.Tovább olvasom…