Itt van a tél

Itt van végre az a tél, amiről
oly sokan csak álmodoztak.
Nagypelyhekben hullik a hó,
betakar házat, utakat, tájat.

Szánkó siklik a domboldalon,
gyerekzsivaj száll felém.
Eszembe jut gyermekkorom,
gyermek, de régen voltam én.

Úttalan utak, hólepte járdák
jelzik, bizony régen volt tél.
Nincs felkészülve az ember,
így csúszkálva jut el a célig.

Kinézek az ablakon, elámulok,
gyalogos gyereket ritkán látok.
Mégis van élet autó nélkül,
talán jót is tett a hótakaró.

Hideg szél fúj, hordja a havat,
dobálja a tél a mínuszokat.
Holnapra jégpályát is ígérnek,
hát zoknit hozzátok a cipőre.

Én az orromat ki se dugnám,
ha oviba nem kéne menni.
De várnak rám a kisunokák,
így hát muszáj lesz kimenni.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.