A magány sokadszor, akár idült, váratlan szívroham csapott le, az eszméletalatti létTovább olvasom…
Most még magadnak se vallanád be, de nyitott szemmel vagy kénytelen őrizni saját benső csendedet,Tovább olvasom…
Meglásd még most is mindig vendég, fogadott vándor, kicsinyes, önző életedTovább olvasom…
Mert valami átkozott, szánalmas kifogás szinte minden esetben visszaránt, később meg azonnal hátralök;Tovább olvasom…
Végtelen munkák révén a halandó Időt fordítanánk le saját magunkra; ész s értelem, akár egyetlenTovább olvasom…
Ember, mit művelsz már megint?! Egyszerre cáfolod s ugyanakkor dicsőíted is a végtelen kitágíthatóságát,Tovább olvasom…
Sokszor tán könnyebb is volna, hogy mint vak Theirésziász a Braille-papíron matatva, silabizálva megfejteni lehetne,Tovább olvasom…
A konok erőfeszítés, melyet csupán csak az ember saját maga érthet meg;Tovább olvasom…