„Mosoly” – versek

A mosolyról szóló versek a hétköznapok legfinomabb csodáját ragadják meg: azt a pillanatot, amikor egy apró gesztus képes fényt gyújtani a lélekben. A mosoly egyszerre egyszerű és varázslatos — összeköt, bátorít, gyógyít, és emlékeztet arra, hogy a legkisebb jóság is át tudja írni egy nap hangulatát.

A mosoly témájú költemények felidézik az őszinte örömöt, a kedvesség erejét, a közelséget, a barátság és szeretet ragyogását. A sorokban ott az a melegség, amely egy pillanatra megpihenteti a szívet: egy futó mosoly egy idegentől, egy gyermeki kacagás, egy barát bátorító tekintete, vagy az a csendes boldogság, amelyet csak egy őszinte mosoly tud hozni.

Ezek a versek segítenek észrevenni a jót a világban — azt, hogy mennyi fény fér el egyetlen mosolyban. Merülj el a mosoly lírájában: könnyed, örömteli, felemelő költeményekben, amelyek emlékeztetnek arra, hogy a boldogság gyakran a legapróbb pillanatokban rejtőzik.

A só az jó,
szó mi szó,
mint a hó,
ízesítésre való.

Csibi, a kis tarajos,
folyton-folyvást
panaszkodott,
be nem állt a csőre,

Te csúnya és édes,
Ellenállhatatlanul veszélyes.
Te alakra káros,
Ízed varázsos.