Csibi a kis tarajos

Csibi, a kis tarajos,
folyton-folyvást
panaszkodott,
be nem állt a csőre,
kukorékolt a ködbe.

Arra járt a róka,
nyomban kiszagolta,
osont felé,
osonkodott,
egy hangot ki
nem adott.

Kukurikú, kukurikú!
Segítség, itt van
az ősellenség!
Csillognak a szemei,
meg akar engem enni.

A rókának több se kellett,
megelégelte az egészet.
Megfogta a kis tollas nyakát,
futott volna vele tovább.
Kukurikú, kukurikú, mi lesz velem?
Szabadítson valaki ki innen!

Jajveszékelt a kis tarajos,
a róka ijedtében eldobta
a finom falatot,
uzsgyira fogta,
s árkon-bokron már a róka.

Megúszta Csibi,
hogy rókafalat legyen,
de megnémult,
tollas szentem.

Hiába reggel, hiába az éj,
a kis tarajos nem beszél.
Némán gubbaszt trónusán,
egy hang se jön ki a torkán.

Megjárta Csibike,
ez lett a büntetése.
Többet már nem kukorékol,
bekötött nyakkal
az udvaron araszol.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.