Ezen az oldalon elemezheted
Márkus Katalin/Kata/ „Őszidőben”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Harmatcseppes fűszálakon,
2
léptek után marad a nyom.
3
Elrepült a gólya madár,
4
tavasszal majd visszatalál.
1
Avarba meg dió pottyan,
2
gesztenye sincs már fondorban.
3
Szőlőt lopkod a seregély,
4
vaj', mit huhog a denevér?
2
harmatnak gyöngye rajta ring.
4
szépségük már tovaszállott..
1
Hordókban nyugtalan a must,
2
hosszú éjre zárd a kaput!
3
Róka járhat a házadnál,
4
tyúkod bánja, ha rátalál.
1
Csipkebogyót csípi a dér,
2
szedjél sokat, aranyat ér!
3
Madárkának is maradjon,
4
legyen miből lakmározzon.
1
Magasra nyúlnak az árnyak,
2
nagy keletje van a fának.
3
Kéményekből bodor füst száll,
4
búsan gubbaszt varjú a fán.
1
Őszi szél biz' nem simogat,
2
megtalál az minden lyukat.
3
Eső is sokszor csordogál,
4
csizma alatt cuppog a sár.