Ezen az oldalon elemezheted
Kovács Attila „Völgyben az Isten”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
2
inkább nyugtat szelíden,
5
sorompókon is átlibben.
2
a téli felhők árnyában,
3
elrejtőztek, mind az őzek,
4
a hajnali köd dérpermetet hint,
5
vacogó fák fehérbe öltöznek.
1
Velünk szemben a síneken át,
2
csak kutyák szaladnak vígan,
3
pöffentő vonat nem jár rég,
4
bezárták az öreg bányát,
5
pernye, füst, szürkeség,
6
takarja a völgy bánatát.
1
Talán lelkek lapulnak, súgnak,
2
a fák közt sóhajt eregetve,
4
kalapos gombák hajlongnak,
1
Felénk szelleme van a tájnak,
2
s teste minden érzékkel.
3
Míg bennünk gyermeki Hit!
4
Ha vad szelek is járnak,
5
kegyelmét hinti itt Isten a világnak!