Ezen az oldalon elemezheted
Mátyus Délia Erzsébet „Erdei séta”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Erdőbe vittél és szépeket mondtál,
2
Magasztos fenyőfa törzséhez nyomtál.
3
Szemembe néztél, belémmmarkoltál,
4
Kardnyelveddel szerteboncoltál.
1
Szívemet rágtad fenyőfa ágán,
2
Sokáig rágtad mert üres volt, drágám;
3
Tüdőmet nyaldosva szemembe néztél -
4
Megannyi szertől múltat idéztél.
1
Szerveim között kerested lényem,
2
De lelkemet nem érted el. Ott a fényem.
3
Csalódott arccal visszapakoltál,
4
Retinám fekete peremén álltál.
1
Álom és valóság közt meginogtál,
2
Megfogtad kezem és más fához nyomtál.
3
Nyelvedet éreztem tarkómnak szirtjén,
4
Belédmarkoltam az érzés legmélyén.
1
Tetszett a vágyad és tetszett a lét,
2
Az erdei séta nem mindig szép.
1
Retinád mélysége elvakított,
2
Testemben tested megvadított
3
Kijött a lény, mely oly régen pihent,
4
Az összes rossz közül, ő volt a szent.
1
Lényemtől független s mégis enyém,
2
Felébredt bennem a megtorló rém.
3
Szemedbe nézett és te szénné égtél,
4
Nyelvemen hamvaid; mert megidéztél...