Ezen az oldalon elemezheted
Lajos Anikó „Hócsend”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A hold ma nagyobb, mint bármely igazság,
2
kerek, súlytalan ítélet az égen.
3
Lámpások sora őrzi a feledést,
4
s a hó úgy lélegzik, mintha hinne még bennünk.
1
A fák fázó karjai összebújnak,
2
árnyékuk finoman ér a fényhez —
3
nem kérnek semmit, csak várnak csöndben,
4
mint akik tudják: az idő nem siet.
1
Minden lépés alatt ébred az út,
2
szikrázó titkok sercegnek a jégen,
3
mintha ezer régi emlék mondaná:
4
„Gyere, még nem vagy egyedül egészen.”
1
A világ ma tiszta, egyszerű és törékeny,
2
se múlt, se jövő, csak ez az este,
3
és ha a szíved megáll egy pillanatra,
4
talán ráébred: a csönd is szerethet.