Ezen az oldalon elemezheted
Gábor Edit „A víz”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Föld mélyében gyülekezik,
2
résen forrásként kibukik,
3
földön heverve eret vág,
4
mígnem csermelyben somfordál,
5
tóban cseppenként álldogál,
6
mélyén csak érként csordogál,
8
folyóba gyűlve széles ár,
9
de folyammá is duzzadhat,
10
tengert, óceánt alkothat.
1
Föld morzsáit tovaviszi,
2
míg maga útját megteszi,
3
ha megérkezik elfáradva,
4
mozgásával alábbhagyna,
5
hordalékát partra rakja,
6
vele magát megszaggatja,
9
odvából mikor barlang lesz,
10
cseppkő oszlopot építget.
1
Föld derekán nap hevíti,
2
sarkain hideg dermeszti,
3
felhevülve páraként száll,
4
magasságban felhőt formál,
5
fellegből mikor visszajön,
6
cseppekben esik az eső,
7
megdermedve, mint jégkristály,
8
hópihékben lassan leszáll,
10
jégtáblában tömörödik.
1
Vízesés szikláról ugrik,
2
zuhatag szélesen omlik,
3
hullámmal sziklát nyalva,
4
tengernek háborgó moraja,
5
Nap hőfokát változtatja,
6
óceáni áramlattal forgatja,
7
természetét ha rejti gát,
8
félelmetes mikor kihág,
9
engedve, szabadulva erő,
10
sodor mindent mi útjába jő.
2
lett életadó s fenntartó,
4
sok a partján elterülve,
5
nélküle élet nem létezne,
6
pár mikroba űrből érkezne,
10
hó és jég alatt bújócska.
1
Embernek állandó társa,
2
néha viszi csak halálba,
3
nélküle pár napig bírja,
4
mindenét vele tisztítja,
5
tartályában csendesen vár,
6
hozzá cső alagútban jár,
7
medencében pancsolgatja,
8
szökőkútban megugratja,
10
de legtöbbet használ belőle.