Ezen az oldalon elemezheted
Kovács Attila „Szentek estje”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Nem ereszt a konok tél,
2
szenvednek az apró életek,
3
köszörül rideg, vad a szél.
4
Csoszog a szűnő napfény,
1
Sűrűbben aláhulló hópihék,
3
ablakokhoz hajolva dermednek,
1
Csendes, mély alázatban,
3
lobogó lelkek ölelkeznek,
4
összefűződve örvendeznek.
1
Áhítat pirítja arcuk színét,
3
ámulattal várják az estét,
1
Gyertyabél himbálja lángját,
2
vitatkozón a kályha tüzével,
3
falakon táncoló árnyával,
1
Szarvas kapar odébb némi hullt magot,
2
füvet keres, s némi életet,
3
remélve roppanó havat lehel.
4
Kecses, izmos árnya a dombon,
5
még felbukkan néha a hold alól.
1
Vastag leplet takar az éjjel,
2
a kunyhóból támad ének, felelet,
3
minden szunnyadó neszre.
5
hálával dicsőítő éneket!