Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Szívcsengés”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Csöndben lebeg egy apró hang,
2
csengő dallama lassan csendül.
3
Mint fénysugár a poros ablakban,
4
átsuhan rajtam s szívemen megül.
1
Nem hallja más, csak én magam,
2
titok ez, mely lélegzetet visszatart.
3
Félve bújik elő a mellkasomban,
4
már késő, emlékeket felkavart.
1
Árnyak, hiány, vágy és szavak,
2
mind bennem zendül hangosan.
3
S a szívem köré emelt sötét falak
4
csengés erejétől mind leomlanak.
1
Emlékszem: múlt év karácsonyán
2
hópehely suhant le fáról vállamra.
3
Te rám nevettél boldogan s némán,
4
mintha a téli csend is téged óvna.
1
A gyöngéd pillanat belém simult,
2
lágyan, mint ablakon a fény.
3
Akkor szólalt meg, majd elnémult
4
az a halk, belső finom csengés.
1
Advent ideje íme ismét elérkezett,
2
szívek várakozása csupa rejtély.
3
Csengőm dallamát már hallani vélem
4
s várom szívemnek titkos rezgését.