Szívcsengés

Forrás: Múzsák Könyvtára csoport facebook oldal

Csöndben lebeg egy apró hang,
csengő dallama lassan csendül.
Mint fénysugár a poros ablakban,
átsuhan rajtam s szívemen megül.

Nem hallja más, csak én magam,
titok ez, mely lélegzetet visszatart.
Félve bújik elő a mellkasomban,
már késő, emlékeket felkavart.

Árnyak, hiány, vágy és szavak,
mind bennem zendül hangosan.
S a szívem köré emelt sötét falak
csengés erejétől mind leomlanak.

Emlékszem: múlt év karácsonyán
hópehely suhant le fáról vállamra.
Te rám nevettél boldogan s némán,
mintha a téli csend is téged óvna.

A gyöngéd pillanat belém simult,
lágyan, mint ablakon a fény.
Akkor szólalt meg, majd elnémult
az a halk, belső finom csengés.

Advent ideje íme ismét elérkezett,
szívek várakozása csupa rejtély.
Csengőm dallamát már hallani vélem
s várom szívemnek titkos rezgését.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.