Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „A csend áradásai”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Egyre halkabb ez a délután.
2
A mélalopakodó árnyak falán
3
észrevétlen átmereng egy-egy eltévedt,
4
késhegynyi ikranapsugár
5
tán sosem lehettem ott,
8
Az Én Időm távolságaim fölzabálta
9
a folytonos stressz, szüntelen ideges
10
neurózisok egész sorozata;
11
önmagába soha vissza nem térhet
13
hiszen mindig is megismétli önmagát:
14
a gyarló Ember bűnös marad,
1
Már nem lehet sem könnyítés,
2
sem irgalom, sem feloldozás
3
- a legfőbb bíráló ítéletmondó tanú
5
már akinek még maradt egyáltalán.
6
A külön-Béke megkötése talán nem
7
is igazán az egyes emberektől függ
8
- sokkal inkább a marcona ordas Világtól
9
mely a konfliktusok egészét
10
folyamatosan kiprovokálja.
11
Mintha minden koron megérezném
12
zsigerileg a sodró áramlatok mozdulatait.
1
Az elérhetetlennek tűnő szánalmas
3
tán még a régóta áhított nyugdíjkor után
4
is jócskán füstbe mennek,
5
hiszen jócskán egyre kevesebb azok száma,
6
akik az adott életkort betöltve
7
végre megérdemelten lantjukat
8
lerakhatják, akár a megfáradt,
9
agyonhajszolt igáslovak.
10
Sorstalan történeteimet
11
- még így is -, mindentől távol magammal kell,
12
hogy vigyem, hisz másra rá nem bízhatom.
13
Az örökre elítélt magányban
14
- félő -, már aligha látszik tisztán