Ezen az oldalon elemezheted
Kovács Attila „Úgy hívták, Guszti”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A mi hattyúnk volt, magányos,
2
lábával sepert a csetri rajban,
3
valami méltóság volt benne,
4
még most is előkelő az emlékekben,
5
vakítóan suhant a fehér dolmányban.
1
Akkor még nem bujkáltak
2
cifra Koi-k és amurok a hínárban,
3
barnuló sörös dobozok se voltak,
1
Bámultuk mi, naphosszat,
2
gyermeki, dologtalan lelkek,
3
talán mosolygott rajtunk,
4
vagy bosszankodott, meglehet.
1
Szánalomból szórtunk néha,
2
elébe, vagy tudatlan, kenyérbelet,
3
tán csak magunk örömét,
1
Társa, párja volt-e talán,
3
szelíden dacos tekintete,
1
Aztán eltűnt egy napon,
3
eltünedeztünk magunk is,
4
többet látni a világból.
1
Lehet, fényes narancs csőre,
2
karcsú nyaka felbukkan valahol,
3
élhetőbb vízforrás alól,