Ezen az oldalon elemezheted
Mihályné Tordai „Adventi fények között”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Lassan lehull a Nap, s csend borul a tájra,
2
az est puha kendőt terít a világra.
3
Egy mécses lángja ébred - kicsi, mégis él,
4
s ahogy felizzik, a szívedhez beszél.
1
Advent jön halkan, mint suttogó ima,
2
megsimítja lelked minden fájó részeit ma.
3
Reményt hoz karjában, mint fényt a hajnal,
4
s megmutatja: mindig új erő ébred a bajjal.
1
Minden gyertyaláng egy apró biztatás:
2
holnap is van fény, lépés, kapaszkodás.
3
Ha összekuszálta utad az élet,
4
tudd, a szeretet lángja benned is éled.
1
Ahogy közeledik a béke ünnepe,
2
megpihen a szív is - csendben, ölelve.
3
És te is megérdemled nagyon,
4
hogy a remény hajtson át minden napon.
1
Advent fénye kísérjen, őrizzen, áldjon,
2
szíved mélyén békét hagyjon,
3
s mire eljön karácsony, a fény szóljon neked:
4
nem vagy egyedül, - szeretet vesz körül téged.