Adventi fények között

Lassan lehull a Nap, s csend borul a tájra,
az est puha kendőt terít a világra.
Egy mécses lángja ébred - kicsi, mégis él,
s ahogy felizzik, a szívedhez beszél.

Advent jön halkan, mint suttogó ima,
megsimítja lelked minden fájó részeit ma.
Reményt hoz karjában, mint fényt a hajnal,
s megmutatja: mindig új erő ébred a bajjal.

Minden gyertyaláng egy apró biztatás:
holnap is van fény, lépés, kapaszkodás.
Ha összekuszálta utad az élet,
tudd, a szeretet lángja benned is éled.

Ahogy közeledik a béke ünnepe,
megpihen a szív is - csendben, ölelve.
És te is megérdemled nagyon,
hogy a remény hajtson át minden napon.

Advent fénye kísérjen, őrizzen, áldjon,
szíved mélyén békét hagyjon,
s mire eljön karácsony, a fény szóljon neked:
nem vagy egyedül, - szeretet vesz körül téged.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.