Vers elemzés – szótagszám és rímséma
Ezen az oldalon elemezheted
Mihályné Tordai „Fájdalom”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
Strófa 1
Rímséma:
ABCDECAA
1
Azt mondják: majd elmúlik.
2
De aki valaha is szeretett igazán, az tudja,
3
hogy vannak fájdalmak, melyek nem időhöz kötődnek,
4
hanem lélekhez.
5
A nagy sebek nem kopnak el,
6
csak csendesebbé válnak, mint a tenger mélye,
7
ahol a hullám már nem szeli a felszínt,
8
de odalent még mindig mozog valami.
Strófa 2
Rímséma:
ABCDEE
1
Nekünk kell nagyobbnak lenni náluk.
2
Nem eltemetni, nem elfeledni,
3
hanem föléjük nőni, mint a fa,
4
amelynek gyökerét egykor megtépázta a vihar,
5
mégis tovább nyúlik az ég felé,
6
mert megérti: a fájdalom is része a növekedésnek.
Strófa 3
Rímséma:
ABBCDBBEAFB
1
És ne hallgasd azokat,
2
akik azt mondják, mit kellene érezned.
3
Az érzések nem parancsszóra élnek.
4
A szív akkor is dobban, amikor darabokban van,
5
és akkor is szeret, amikor fél.
6
S a fájdalom – akár a gyermek –
7
a szeretetből születik meg.
8
Nem lesz kevesebb, mert mi akarjuk,
9
nem lesz könnyebb, mert valaki azt mondja.
10
Csak akkor változik,
11
ha mi változunk mellette.
Strófa 4
Rímséma:
ABBCDEFG
1
De közben… élünk.
2
Emlékezz erre.
3
A világ nem áll meg,
4
mert a szívünk megroppant.
5
A nap akkor is megszületik,
6
ha bennünk éjszaka van.
7
A tavasz akkor is visszatér,
8
ha a lelkünk még télben jár.
Strófa 5
Rímséma:
ABABCDBE
1
És amikor egyszer csak észreveszed,
2
hogy lélegzel –
3
nem azért, mert könnyebb,
4
hanem mert erősebb lettél –
5
akkor megérted, milyen igaz:
6
mindig van tovább.
7
A fájdalom nem múlik el.
8
Mi nőjük túl.