Ezen az oldalon elemezheted
Mihályné Tordai „A lélek visszhanga”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
2
ahová senki más nem lát,
4
Ott őrzöm azt, aki voltam,
5
és azt is, akit elvesztettem.
7
és ott vagyok az árnyékban is –
8
egyszerre mindkettő igaz.
2
hogy a fájdalom beszél belőlem.
3
Máskor a szeretet suttog,
5
mint egy meleg kéz a mellkasomon,
7
„Még itt vagy. Még dobogsz.
1
És talán ez a legnagyobb csoda.
1
Mert amikor azt hittem,
2
hogy végleg összetörtem,
3
a lelkem valahogy mégis tovább szólt.
4
Halkan, alig hallhatóan,
6
egy apró fény pattant meg bennem,
7
mint amikor a hajnal első sugara
8
épp csak hozzáér a látóhatárhoz.
2
A fény és a törés között.
4
mégis élve, mégis érzőn.
1
És néha, amikor nagyon csend van,
2
hallom a lélek visszhangját.
3
Nem véletlen, hogy ennyire fáj.
4
A szeretet nyomot hagy –
5
és ez a nyom a lelkedben fény.”
4
minden szétrepedt pillanat
5
valami nagyobbat épít bennem.
1
Valamit, ami túlmutat a veszteségen.
4
Valamit, ami én vagyok.
1
Talán tényleg meg van írva az utam.
2
De a fényt, amit belőle teremtek,
1
És talán éppen ezért vagyok itt.
2
Hogy ebből a fájdalomból
5
más szívekhez is utat talál.
1
De most még csak a sajátomhoz kell visszatérnem.
3
Az én lelkem visszhangja.