Ezen az oldalon elemezheted
Soósné Balassa Eszter „Az út vége”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Amikor az ember az út vége felé baktat,
2
Egyre többször felidézi azt a sok évet,
3
Mikor minden olyan könnyedén ment.
1
Mindig sietett, mert dolga nem várt,
2
Dolgozott, nevelt, útja sietőssé vált,
3
Míg végül eltelt életéből egy pár évtized.
1
Már lassul a lépte, van ideje mindenre.
2
Visszaidézi életét, vajon megérte rohanni?
3
Sokszor kérdezi, magában a választ keresi.
1
Tedd már le a lantot, tedd, mihez kedved van,
2
Pihenj, sétálj, ülj a padon elmélázva,
3
hisz megérdemled a nyugodt, learanyló napokat.
1
Nevess, kacagj táncolj át életed alkonyán.
2
Rád is süt a nap, még várnak rád csodák,
3
Tedd szebbé az időt mi még megmaradt.
1
Ha menned kell elmondhasd magadnak,
2
Az utolsó éveid milyen boldogok voltak.