Az út vége

Forrás: Saját fotó

Amikor az ember az út vége felé baktat,
Egyre többször felidézi azt a sok évet,
Mikor minden olyan könnyedén ment.

Mindig sietett, mert dolga nem várt,
Dolgozott, nevelt, útja sietőssé vált,
Míg végül eltelt életéből egy pár évtized.

Már lassul a lépte, van ideje mindenre.
Visszaidézi életét, vajon megérte rohanni?
Sokszor kérdezi, magában a választ keresi.

Tedd már le a lantot, tedd, mihez kedved van,
Pihenj, sétálj, ülj a padon elmélázva,
hisz megérdemled a nyugodt, learanyló napokat.

Nevess, kacagj táncolj át életed alkonyán.
Rád is süt a nap, még várnak rád csodák,
Tedd szebbé az időt mi még megmaradt.

Ha menned kell elmondhasd magadnak,
Az utolsó éveid milyen boldogok voltak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.