Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „A VÉGESÜLŐ KÉPMUTATÓSÁG ANATÓMIÁJA”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A nyári bimbózó romantikus reggel,
2
akár egy színes fátyol,
3
most még tigriscsíkokra szakad;
4
szálasan foszlik el önmagáról
5
a dohszagú sikátori sötét.
6
Az ember legszívesebben
8
rémálmait taszítaná le magáról,
9
akár egy elnyűtt, megkopott,
12
kétarcú gonoszság csírázatait is.
1
Mint egy vastag, átléphetetlen ajtó,
2
mely ki tudja, merrefelé vihet,
3
észrevétlen ránk csukódik
4
a végtelenség összes bűnös vétke,
5
ti. hogy halandókká lettünk,
6
és halhatatlan lelkünk sem lehet
7
a testünk ketrecébe zártan
8
teljesen független, szabad.
1
Most még minden álom-karrier
2
felett kering egy-egy dörzsölt,
3
mohón törtető, kicsinyes
4
kondorkeselyű, lakmározva
5
mócsingos zsákmányok koncaiból.
1
Jó volna, ha lefoszolhatna
2
benső lelkeinkről a véges szomorúság,
3
mint a bánat titkos anatómiája,
5
– sokszor alig vehető észre –
2
bele-belehal sziszifuszi önzőségébe,
3
a töltekezés tehetetlen abszurdumait
4
sosem ismerheti meg egészen.
8
de a kudarc és a sikertől
9
való egyetemesen kitágított félsz is,
10
miszerint: senki sem lehet elég
1
Kriptaarcokban egyre alávalóbb,
2
gonosz groteszk-vigyorok
4
tanúságtevőkre, álszent prófétákra.
6
szükségképp felemészti,
7
de el is temeti meglepően
8
gyakorta védtelen áldozatait,
1
Szavak kicsinyes prédikációiba
2
becsavartan, akár a lárvabábok,
3
az emberek is többségében
5
szolgáltatják ki legelsőre.
7
látleletét egyre kevesebben
8
vehetik csak értőn szemügyre!