Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „Kartonkoronás Requiem”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Koszos kartonpapír-koronát
2
visel egy részeg hajléktalan,
7
fejére nem csupán az emberek
8
– de serénykedő galambrajok is.
1
Valahogy az átlagember se veszi észre,
2
mintha ugyanígy nyomorulttá
3
züllesztené a megfeledkezett
4
humánum s emberi szándék,
5
hogy ti., emberek is voltunk egykoron,
6
s most roncsokká forgácsolt
7
bennünket a kíméletlen Idő.
1
Jó és rossz szándék ma mintha
2
ugyanúgy hirtelen eltűnne
1
Az ember önmagát kénytelen
2
dédelgetve vigasztalni,
4
aki egyfolytában megbocsátó
6
űzött, homályos szemeivel
7
messzi távolok felé tekint.
1
Adós marad minden és mindenki
2
– nem csupán mostoha sorsával,
3
de mihaszna életével is,
4
melyet születésekor még
5
ajándék gyanánt kaphatott.
6
– Illeszkedni muszáj volna
2
és tilos is lenne seggeket kinyalni,
3
mert az átlag – akárhogy is akarná –,
4
csupán csak sötét gyalog
5
lehet méltatlan léte ócska,
6
kiszolgált sakktábláján,
7
így hát – senki sem kérdi –,
8
tovább tűri emberi méltóságát
2
s dögkúttá lett a puszta valóság,
3
melyből ritkán lehet csupán
4
végleges kiút; mohó kicsinyeskedőket
5
ma még űzi, hajtja egyre
6
a szilárdított koncra leső
7
búja mohóság, s két pad közt
8
könnyedén vermek szájába beleesnek,
9
mert kicsit nap nap után
10
meghal az erkölcsi morál
12
s nézni kénytelen hasztalan
14
agymosott birkák táborát,