Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „ALVAJÁRÓK, HOLDKÓROSOK BIRODALMA”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A felgyűlt, összezavarodott lélekben ma még a tél erősebb;
2
perceg a szú, rágcsál megannyi milliónyi kisegér
3
a benti személyiség rétegein,
4
hangulatok szárnytollait rendre kiherélik
5
meg nem értett korok történelmi közhelytévedései,
6
pólyába szorító naiv-gyerekes szégyen kíséri az embert sokszor
8
egy egész álló életen keresztül,
9
hogy ti. nem tehette azt meg, amit igazán szeretett volna.
1
Mert egy megrepedt tojáshéj ívén csúszott meg rendre
2
egy-egy jól hangzó tervakarat,
3
s míg a megvalósítás egyre sutábban, tétován ingadozott ide-oda,
4
akár egy idült részeg, ki visszaszakadt rég önmagába.
1
A Világ most megint egy rakás hibbant holdkóros kezén csoportosul;
2
mert most olcsóbb lett a jeges, jéghideg rögnél is
3
a gyufaszálnyi emberélet,
5
s az maradéktalan leég;
6
csupán por s hamu vegyüléke maradhat utána,
7
s nem tudhatja senki, ki volt az ember: híres-e,
8
vagy csupán egy melós fiacskája.
1
A visszafelé való boldogulást végigjárni
2
– ez volna ám a nehezen kivitelezhető, nemesebb feladat –,
3
mert nagyhatalmak fokozottan megsüketültek,
4
s nem hallgatják meg kompromisszumképesség gyanánt
5
a gondolatokat sem, legfeljebb a parancsolatokat.
1
Kulturális légszomj – annyi se sok –,
2
kiadós, makacs konoksággal szorongatja a lét küszöbeit is,
3
ha maradhatnak még a következő évezredben
5
s kultúramegőrző tanúskodók,
6
kik hitvány Júdás-aranyak helyett
7
a szavak becsületében hisznek s remélnek.
1
Mostan ebben a félig rabszolga-eszméletben
2
lassan mintha örökre megőrölnék,
3
s le is darálnák a belső lázadó ellenállást
5
a tehetetlen vulkánkitöréseknek.