Vers elemzés – szótagszám és rímséma
Ezen az oldalon elemezheted
Mihályné Tordai „A tükör”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
Strófa 1
Rímséma:
ABCCDDEEFGHIJKEEEEJK
1
A tükör, melyben már nem magamat látom,
2
ma régi fényt idéz a szürke, tompa mázon.
3
Szélein megrepedt a foncsor, halk panasszal,
4
mintha az idő játszana rajta finom vasmarokkal.
5
Óvatosan csíp le belőle egy - egy darabot,
6
s minden repedés mögött egy régi sóhaj ragyog.
7
Nem mostani arcom néz vissza rám belőle,
8
hanem az, ki voltam egy másik szív - időbe.
9
Egy árnyék, melyet régen eltemettem,
10
egy mosoly, mely bennem él tovább, csendesen.
11
Valaki, kinek fénye még ma is belém mar,
12
bár nem akarom látni - újra szívem felé tart.
13
S ha mégis belenézek, megmozdul a múlt,
14
a tükör szürkén villan, s a lelkemhez simul.
15
Érzem a rég elfeledett rezdüléseket:
16
a fájást, a vágyat, a még élő emlékeket.
17
A tükörben ma nem én vagyok a kép,
18
csak egy régi énem lebeg, mint halk zenéjű lég.
19
S bár néha fáj, hogy újra elém áll a múlt,
20
mégis őrzöm: hisz bennem él, - s újra hozzám simul.