Ezen az oldalon elemezheted
Bonnie Marcelé „Lépteim alatt a föld”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Sír lépteim alatt a föld,
2
Ha fáradtan a munkából hazaindulok.
3
Nem számolom hány embernek segítettem,
4
És hány sors maradt el mögöttem az országúton.
1
Mikor belépek az ajtón reszkető, erőtlen lábbal,
2
Hiába várnak otthon az esti jó meleg teával.
3
Rogyadozó testem csak hálni kíván,
4
S elalszom rögvest, hiába nyalogat kutyám.
1
De a reggel verőfénnyel ébreszt,
2
Munkába lendülök illatos kávéval, ébresztő friss zenével.
3
És újra útnak indulok, gyógyítok, amíg tudok,
4
De ha magamból mindent odaadok, félek egyszer csak végleg elfogyok.
1
Sír alattam a föld is, elárvultak a csillagok,
2
De lépteim őrzik fenn, míg este ismét hazajutok.
3
Az ég viszont jóízűen nevet s a kelő napnak szalutál,
4
Új napra ébreszt, friss erővel traktál.
1
Sír alattam a föld is, de mosolyog a Mennyország,
2
Angyalszárnyak tartanak fenn, erősen, mint a vaskos ág.
3
S lassan lebegek ég és föld között, tudom értem harcolnak,
4
Hiába húz lefelé a föld,
5
Hiszem, hogy tartogat még jót a holnap.