Lépteim alatt a föld

Sír lépteim alatt a föld,
Ha fáradtan a munkából hazaindulok.
Nem számolom hány embernek segítettem,
És hány sors maradt el mögöttem az országúton.

Mikor belépek az ajtón reszkető, erőtlen lábbal,
Hiába várnak otthon az esti jó meleg teával.
Rogyadozó testem csak hálni kíván,
S elalszom rögvest, hiába nyalogat kutyám.

De a reggel verőfénnyel ébreszt,
Munkába lendülök illatos kávéval, ébresztő friss zenével.
És újra útnak indulok, gyógyítok, amíg tudok,
De ha magamból mindent odaadok, félek egyszer csak végleg elfogyok.

Sír alattam a föld is, elárvultak a csillagok,
De lépteim őrzik fenn, míg este ismét hazajutok.
Az ég viszont jóízűen nevet s a kelő napnak szalutál,
Új napra ébreszt, friss erővel traktál.

Sír alattam a föld is, de mosolyog a Mennyország,
Angyalszárnyak tartanak fenn, erősen, mint a vaskos ág.
S lassan lebegek ég és föld között, tudom értem harcolnak,
Hiába húz lefelé a föld,
Hiszem, hogy tartogat még jót a holnap.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.