Ezen az oldalon elemezheted
Kollár Kornélia „Jelen karácsony szelleme”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A tél halk peremén, mielőtt fordul az év,
2
Kezében rengeteg, szomorú emlék.
3
Volt könny bőven, mely arcunkat mosta,
4
Esemény, mely szívünket, lelkünket taposta.
1
Most, hogy lassan lángra gyúlnak a gyertyák,
2
S a fenyő ága csillagot idéz,
3
Egy csendes hang ül le mellém,
4
A jelen karácsony szelleme hozzám beszél.
1
„Láttam, mit hordoztál idén a válladon,
2
Tudom, hol tört meg a fájdalom,
3
Lásd, minden nehézség után,
4
Felcsillan a fény és a boldogság.”
1
„Most itt állsz újra: sebzett, mégis élő,
2
Bátor szívvel mely nem adja fel.
3
S a karácsony csöndje, mint egy békítő,
4
megsimítja mindazt, ami fáj ezen esztendőn.”
1
„Idén is van hely a meghitt napoknak,
2
A családnak, szeretetnek és gyertyának.
3
S ahogy fenyőillat kúszik a szobába,
4
Felébred a remény halvány lángja.”
1
„E karácsony visszanéz, de tovább is enged,
2
Nem tépi fel, csak lezárja a sebet.
3
Tudom, már ki hiányzik egy jobb helyen vár,
4
De addig is sok szép dolog vár rád.”
1
Ezen intelmekkel a jelen karácsony szelleme továbbáll,
2
Fájdalmamat tisztán érzi és nem bagatellizál.
3
Fényt és reményt ad mellé, hogy lássam mi vár,
4
Szeretet, család, gyertyaláng és boldogság.
1
S ha majd elmúlnak az ünnepnapok,
2
Vinni kell tovább, mit ez a pár nap adott.
3
A gyógyulás útját, mely ha lassú is biztos.
4
A karácsonyi szellem szeretetét, mit életében nyújtott.