Jelen karácsony szelleme

A tél halk peremén, mielőtt fordul az év,
Kezében rengeteg, szomorú emlék.
Volt könny bőven, mely arcunkat mosta,
Esemény, mely szívünket, lelkünket taposta.

Most, hogy lassan lángra gyúlnak a gyertyák,
S a fenyő ága csillagot idéz,
Egy csendes hang ül le mellém,
A jelen karácsony szelleme hozzám beszél.

„Láttam, mit hordoztál idén a válladon,
Tudom, hol tört meg a fájdalom,
Lásd, minden nehézség után,
Felcsillan a fény és a boldogság.”

„Most itt állsz újra: sebzett, mégis élő,
Bátor szívvel mely nem adja fel.
S a karácsony csöndje, mint egy békítő,
megsimítja mindazt, ami fáj ezen esztendőn.”

„Idén is van hely a meghitt napoknak,
A családnak, szeretetnek és gyertyának.
S ahogy fenyőillat kúszik a szobába,
Felébred a remény halvány lángja.”
 

„E karácsony visszanéz, de tovább is enged,
Nem tépi fel, csak lezárja a sebet.
Tudom, már ki hiányzik egy jobb helyen vár,
De addig is sok szép dolog vár rád.”

Ezen intelmekkel a jelen karácsony szelleme továbbáll,
Fájdalmamat tisztán érzi és nem bagatellizál.
Fényt és reményt ad mellé, hogy lássam mi vár,
Szeretet, család, gyertyaláng és boldogság.

S ha majd elmúlnak az ünnepnapok,
Vinni kell tovább, mit ez a pár nap adott.
A gyógyulás útját, mely ha lassú is biztos.
A karácsonyi szellem szeretetét, mit életében nyújtott.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.