Ezen az oldalon elemezheted
Petres Katalin „Luca széke”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Márton, a fiatal asztalos fogadást tett:
2
minden falubéli boszorkányt leleplez.
3
Összegyűjtött kilenc különböző fát:
4
kökényt, körtét, somot, csert, borókát,
5
sudár jegenyefenyőt, akácot, rózsafát,
6
kilencediknek nem feledte el a jávorfát.
7
Decembernek tizenharmadik napján
8
műhelyében titokzatosan elbújván,
9
elővette szerszámait és a kilenc fát.
10
Naponta egy-egy művelettel végzett,
11
így az éjféli misére pontosan kész lett.
12
Hóna alá csapta az ötszögű széket,
13
indult felfedni a boszorkánynépet.
14
Feje zúgott a templomba belépve,
15
dobogó szívvel ült a varázsszékre.
16
Szeme káprázott körbe-körbe nézve:
17
bosziktól tarkállott a falu népe!
18
Ijedten nyúlt a kabátja zsebébe,
19
mákoszacskót markolt kezébe.
20
Nyakába kapta lábát, iszkolt félve,
21
buzgón maga után szórván a mákot,
22
feledni vágyta a nem várt rémálmot.
23
Nyomában seregnyi seprű suhogott,
24
egy hajszálon múlt, hogy hazajutott.
25
Fogta az ötszögű, kilencfájú széket,
26
tűzre vetette, különös fénnyel égett.
27
Soha többé nem faragott Luca-széket!