Luca széke

Márton, a fiatal asztalos fogadást tett:
minden falubéli boszorkányt leleplez.
Összegyűjtött kilenc különböző fát:
kökényt, körtét, somot, csert, borókát,
sudár jegenyefenyőt, akácot, rózsafát,
kilencediknek nem feledte el a jávorfát.
Decembernek tizenharmadik napján
műhelyében titokzatosan elbújván,
elővette szerszámait és a kilenc fát.
Naponta egy-egy művelettel végzett,
így az éjféli misére pontosan kész lett.
Hóna alá csapta az ötszögű széket,
indult felfedni a boszorkánynépet.
Feje zúgott a templomba belépve,
dobogó szívvel ült a varázsszékre.
Szeme káprázott körbe-körbe nézve:
bosziktól tarkállott a falu népe!
Ijedten nyúlt a kabátja zsebébe,
mákoszacskót markolt kezébe.
Nyakába kapta lábát, iszkolt félve,
buzgón maga után szórván a mákot,
feledni vágyta a nem várt rémálmot.
Nyomában seregnyi seprű suhogott,
egy hajszálon múlt, hogy hazajutott.
Fogta az ötszögű, kilencfájú széket,
tűzre vetette, különös fénnyel égett.
Soha többé nem faragott Luca-széket!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.