Ezen az oldalon elemezheted
Ynela Zíléna „Téltündér”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Völgy ölében, őzek között,
2
tarka erdő tölgyei fölött,
3
hol magasban, hol avarban,
4
ősztündér játszik hangosan.
1
De szomorú lesz a tündérke,
2
eszébe jut: lassan aludnia kéne.
3
Hegedülni készül már a téltündér,
4
hogy álmába ringassa az erdejét.
1
„Ne zenélj még” – kéri kedvesen,
2
ám a nővér nemet int hevesen.
3
Így tettre készteti elszántsága,
4
elopja a tél dalát huncutsággal.
1
Tovább játszhat az ősztündér,
2
nem hegedülhet álmot a nővér.
3
Szalad szarvashoz, száll a fához,
4
rohan mókushoz, siet a rókához.
1
De senki nem mókázik most vele.
2
Álmos az otthona már jó ideje.
3
Szomorúan szomjazik az ős föld.
4
A körforgás szelleme megtört.
1
Kimerült erdejének teste és lelke,
2
meleg a levegő, párás az este.
3
Felkapja a hegedűt a kis elcsenő,
4
keresi fűben, kutatja ezüstfenyőn,
1
de az apró télhozót sehol se leli.
2
Szárnya feladná, de nem teheti,
3
súlyos szívét a lelke még cipeli.
4
Remélve testvérét még ölelheti.
1
Egy kéklő fény csillan fel előtte,
2
repül-repül erejét megfeszítve.
3
Végre öleli, ahogy elképzelte.
4
Sajnáló szívhangját ismételte.
1
Szállingozni kezd a fehér hó,
2
kúszik a hideg, befagy a tó.
3
Fűszálon lassan csillog a dér.
4
A téltündér havas tájba zenél.
1
A hűvös csorog a hegyoldalról.
2
Ezüst fény érkezik a teliholdról.
3
A völgy bölcső elszenderedett,
4
a tél takaró mindent befedett.