Ezen az oldalon elemezheted
Mihályné Tordai „Adventi fények”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Advent van, csendben lépked az utcán,
2
a fények lassan gyúlnak az ablakban.
3
Minden láng egy apró remény,
4
s a szívünkben is világít, bárhol is legyél.
1
Emlékszem a nagymamám kezére,
2
ahogy gyengéden fogta a kezemet,
4
nem a kesztyű melegített, hanem a szeretete.
1
A puha hó, az illatok, a kályha melege
2
most is visszarepít gyermekkorba.
4
mindig ott van, ha nyitva hagyjuk a szívünket.
1
Advent arra tanít minket,
2
hogy a fény, amit adunk,
4
Egy kedves szó, egy ölelés, egy mosoly –
5
mind gyertyává válik a másik szívében.
1
Tehát gyújtsunk ma egy lángot,
2
és engedjük, hogy átragyogjon
3
a sötéten, a távolságon,
4
és minden ember szívét melegítse.
1
Mert az advent nem csak a naptárban van,
3
a szeretetben, a reményben,
4
és minden apró jóságban,