Adventi fények

Advent van, csendben lépked az utcán,
a fények lassan gyúlnak az ablakban.
Minden láng egy apró remény,
s a szívünkben is világít, bárhol is legyél.

Emlékszem a nagymamám kezére,
ahogy gyengéden fogta a kezemet,
és a téli hideg ellen
nem a kesztyű melegített, hanem a szeretete.

A puha hó, az illatok, a kályha melege
most is visszarepít gyermekkorba.
És rájövök: a szeretet
mindig ott van, ha nyitva hagyjuk a szívünket.

Advent arra tanít minket,
hogy a fény, amit adunk,
sosem vész el.
Egy kedves szó, egy ölelés, egy mosoly –
mind gyertyává válik a másik szívében.

Tehát gyújtsunk ma egy lángot,
és engedjük, hogy átragyogjon
a sötéten, a távolságon,
és minden ember szívét melegítse.

Mert az advent nem csak a naptárban van,
hanem bennünk él:
a szeretetben, a reményben,
és minden apró jóságban,
amit egymásnak adunk.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.