Ezen az oldalon elemezheted
Soósné Balassa Eszter „Egy ölelés”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Mikor unokáimat simogatom álomba,
2
eszembe jut mikor én gyermek voltam.
3
Nagyanyám két dolgos simogató keze,
4
fejemet oly lágyan, féltőn simogatta.
1
De sokszor elrejtett köténye mögé,
2
mikor rosszalkodni volt kedvem.
3
Soha nem feledem a pillanatokat,
4
mikor apró gyermekként átölelt.
1
Most én ölelem aprócska unokáimat,
2
ugyanolyan féltő gondoskodással.
3
De jó lenne néha odabújni, nagyanyám
4
mindent eltakaró köténye mögé.
1
De az az idő már csak emlékemben él,
2
átadok mindent, amit tőle kaptam én.
3
A féltést, a simogatást, az ölelést,
4
a pillanatot mely bennem is újra él.